Az IPA NAV szervezet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei tagjai szervezésében autóbuszos kiránduláson vettünk részt Kárpátalján. A három napos túrának jó előjelekkel vághattunk neki, hiszen kiváló kirándulóidőt jósoltak a meteorológusok. Ennek megfelelően ragyogó napsütésben léphettünk be Asztélynál Ukrajnába, és ez a remek őszi idő végigkísért bennünket.
Első rövid megállónkat az Asztélyban található, fából faragott Szent István szobornál tervezte túránk idegenvezetője Lakatos József, majd Beregszászon parkolt le a buszunk.
Itt csatlakozott a csoportunkhoz Csobolya József történész, aki rendkívüli felkészültségével mutatta be nekünk elsőként Beregszász magyar vonatkozású szobrait, épületeit később a többi Kárpátalján általunk meglátogatott nevezetességet. Idegenvezetése mellett képet kaphattunk arról, hogy a Kárpátaljai Magyarság milyen nagy figyelmet fordít a történelmi emlékek megőrzésére, ápolására. Közreműködésével egy rövid látogatást tehettünk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, amely Beregszász legszebb, Kárpátalja egyik legszebb épülete.
Két idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogy milyen sok szállal kötődnek városukhoz történelmünk kiemelkedő politikai és irodalmi szereplői, mint IV. Béla fia Lampert herceg, akit Beregszász alapítójaként tartanak számon. II. Rákcóczi Ferenc, Esze Tamás, Petőfi Sándor, Fedák Sári, Illyés Gyula, vagy napjainkból például Vidnyánszky Attila.
Beregszászról Tiszacsomára vezetett az utunk, ahol megtekinthettük a Honfoglaláskori magyar temetőt, majd a szomszédos Mezőgécsen megebédeltünk. Kiváló vendéglátás, és igen finom ebéd után indultunk el a Szinevéri Nemzeti Parkban található szálláshelyünk irányába, de útközben megtekintettük a Tiszaújlak külterületén található Rákóczi turulmadaras emlékművet, később pedig a vesszőfonásáról méltán híres Iza falut.
Magyar idő szerint este fél hétre érkeztünk meg a Felsőszinevéren található szállásunkhoz. A buszról kipakolva elfoglaltuk szobáinkat, és átmentünk az étterembe vacsorázni. A vacsora kifogástalan volt, de a kirándulás alatt úgy egészében is, minden étkezésről el lehetett ezt mondani. Az étkezési kínálat változatos volt, többféle helyi jellegzetes ételt is megkóstolhattunk a kirándulás alatt, pl. borscs levest, szoljanka levest, saslikot, stb.
Második napon a reggelit követően a Sipot vízeséshez látogattunk el, a 14 méter magas vízesés környéke jól kiépített, kedvelt kirándulóhely. A vissza úton megálltunk az ún. büdös-víz forrásnál, ahol a legbátrabbak a szomjukat olthatták. Kicsit távolabb felkerestük a II. világháborúból jól ismert Árpád-vonal két bunkerét, és korabeli harckocsiakadályokat. Az időközben hozzánk csatlakozott Strömpl András történész segítségével ezekről kaphattunk egy kis történelmi áttekintést.
Visszaérkezve Felsőszinevérre – a tervezetthez képest kicsit később, de – megebédeltünk. Egy egészen kis ejtőzés után pedig ellátogattunk a Szinevéri tóhoz. Mivel ez a tó a tengerszint felett majd kilencszáz méter magasan található, Kárpátalja legnagyobb tengerszemeként emlegetik. A valóban csodálatos természeti képződmény vonzza a turistákat, és annak ellenére, hogy a park bejáratától igen sokat kell felfelé gyalogolni, a késő délutáni órákban is több száz látogatóval találkoztunk.
A szállásunk egy völgyben volt, és ott hamarabb lemegy a nap. Október közepe lévén, pedig ha már nem ér a nap sugara, bizony hideg van! Ebben a völgyben ez fokozottan igaz volt mind kint, mind bent. Annak ellenére, hogy napközben a hőmérséklet időnként még a húsz fokot is meghaladta, napnyugta után hamar nyolc-kilenc fokig hűlt a levegő, éjszaka pedig talán a fagypont alá is ment. Szóval: mire vacsorázni mentünk, igen csak fel kellett öltözni.
A harmadik napunk reggelén kiköltöztünk a szállásunkról, és Magyarország felé vettük az irányt. Útközben, Volovecet elhagyva megálltunk pár percre gyönyörködni a kilátásban. Innen meglehetősen elhanyagolt úton érkeztünk meg a Vereckei-hágóra, hogy tiszteletünket tegyük a magyarság számára igen nagy jelentőséggel bíró helyen. A honfoglalási emlékműnél Kádár Tibor IPA NAV tag, IPA Szervezetünk nevében elhelyezett egy nemzeti színű szalaggal feldíszített koszorút. A szalagra szervezetünk megnevezése és a látogatás dátuma mellett a Himnuszból egy rövid idézet volt írva: „Őseinket felhozád …”
Ezután egy rövid megemlékezés következett, idegenvezetőink ismertették a Vereckei emlékmű történetét és napjainkban hánytatott sorsát, közösen elénekeltük a Nemzeti himnuszunkat és a Székely himnuszt, majd Csobolya József: Kárpátalja című versét, maga a szerző szavalta el, a közös csoportkép készítését követően folytattuk utunkat.
A program szerint ebéd következett, de nem várt esemény miatt ezt a napirendi pontot újra kellett szervezni. Idegenvezetőinknek és kiváltképp az autóbuszsofőrünknek köszönhetően ez is jól sikerült. Ebéd után meglátogattuk a Szolyvai Emlékparkot, amely a II. Világháború áldozatainak, a„málenkij robot” elszenvedőinek illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak állít emléket, az elhunytak nemzetiségétől, vallási hovatartozásától függetlenül.
Túránk utolsó kulturális eseménye a Munkácsy vár meglátogatása volt. A vár rendkívül szépen rendben tartott, és igazi élményt kínál az odalátogatóknak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a túránk alatt felkeresett valamennyi, a magyarság számára jeles, fontos és emlékezetes hely, kifogástalan állapotban fogadja a látogatókat. Meglátszik rajtuk a gondoskodás, a megbecsülés, és hogy milyen mértékben tartják tiszteletben azok, akiknek ez a hivatása. Ők miden elismerést megérdemelnek!
Munkácsról hazaindulva, a buszon megköszöntük túravezetőinknek azt, hogy végigkalauzoltak bennünket ezen a három napon keresztül, és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Megköszöntük az autóbuszvezetőnknek, hogy olyan helyekre is el- és felvitt bennünket, ahova talán senki más nem, és biztonságban haza is hozott bennünket.
A túrán résztvevő csoport minden tagja nevében szeretném megköszönni Pásztor Árpád pénzügyőr alezredes, főosztályvezető úrnak, Minya Ferenc pénzügyőr alezredes, főosztályvezető úrnak és Vass Ernő pénzügyőr alezredes, osztályvezető úrnak, hogy ezt a túrát megszervezték! Köszönjük, hogy ilyen sok élménnyel gazdagodhattunk, és újabb barátokat szerezhettünk!
A kiránduláson részvevők nevében köszönöm az IPA NAV Szervezet Vezetőségének támogatását, és Dajka András pénzügyőr ezredes úrnak, a NAV Bevetési Igazgatósága Igazgatójának a kirándulásunkhoz biztosított logisztikai támogatást!
Budapest, 2018. október 16.
Győri József
IPA NAV tag
Foto album:
https://drive.google.com/drive/folders/10NVgFuur1B8H6I-IAqRmMu2tjKuvMqKd?usp=sharing
https://drive.google.com/drive/folders/10NVgFuur1B8H6I-IAqRmMu2tjKuvMqKd?usp=sharing
